8.fejezet

Sziasztok. Ne haragudjatok, ez a rész katasztrófa lett:c Nem igazán vagyok ráhangolódva az írásra, akadt egy probléma is jelenleg:/ sorry xx.

A kloroform hatása elmúlt, szemeimet pedig kinyitottam. Óvatosan körbenéztem, és egy fehér szobában találtam magamra. Felálltam, és egy kicsit meg is szédültem, mivel túl gyorsan pattantam fel. A szobában volt egy kerek asztal, rajta papírokkal. Odasétáltam, de közben meginogtam és orra estem. Az ajtó kinyílt és Louis lépett be rajta. A haja hosszabb volt, mint amikor a buliban láttam, és láthatólag fogyott is, bár nem volt kövér akkor sem. A szája egy önelégült vigyorra húzódott, amikor meglátott engem a földön. Vészesen közelített, én pedig a földön mászva hátráltam. Elkapta a bokámat és közel húzott magához.

-Ne aggódj, semmi baj nincsen. Biztonságban vagy.-simogatott bele a hajamba.

Az arca annyira közel volt, hogy érezhettem a meleg leheletét. Tengerkék szemeivel engem pásztázott, mire bennem megfagyott a vér. Közelebb hajolt, hogy ajkaival lecsaphasson az enyémekre, de elkaptam a fejemet, ennek következtében megpuszilta az arcomat. Egy önelégült vigyorral visszafordult felém.

-Makacs vagy. Nagyon makacs.-nevetett.-Remélem, hogy tisztában vagy azzal, hogy ugyanolyan életet fogsz élni, mint azelőtt, csak az én tulajdonomban.-kacsintott.

A szemeim kikerekedtek a szavai hallatán. Legalább nagyobb eséllyel tudok majd megszökni…

-Csak hülyülök. Most csak beszélgetünk, utána pedig elmehetsz.-nevetett gúnyosan.

-M-miről beszélgetünk?-kérdeztem halkan.

-Styles-sal nem vagyunk olyan jóban, tudod. Volt egy kisebb problémánk, de mindegy is. A lényeg annyi, hogy mennyit tudsz a „piszkos” dolgairől. Na?

-Piszkos dolgai?-néztem elképedve.

Milyen dolgai lehetnek Harry-nek? Nem hiszem, hogy az alvilág egyik embere. Tudom, hogy nem egy olyan tipikus stréber kisfiú, és nem is a legártatlanabb, de azért nem hinném, hogy egy „gonosz” srác, akitől a fél város retteg. Inkább csak elítélik a külseje miatt.

-Szóval nem tudsz semmiről sem?-nézett fancsali képpel engem.-Esetleg szóra bírhatlak valamivel.

Amint ezt kimondta, egy kést rántott elő a kabátzsebéből. Egy hangosat nyeltem, míg ő hozzáérintette az ujjbegyéhez az élét, amiből rögtön kibuggyant egy vércsepp. A szemeim megakadtak a gyilkoló fegyveren. Louis megragadott és magához húzott. A kést a torkomhoz szorította.

-Még most sem rémlik semmisem, bogaram?

-Louis esküszöm, hogy nem avatott be semmibe. Utál engem, én is őt, miért beszélgetnénk?-a szemeimből néhány könnycsepp csordogált.

-Biztos vagy te ebben? Mert látom, hogy hogyan nézel Harold-ra. Viszont még nem láttam, hogy ő hogy néz rád. Egyértelmű, hogy egy párt alkottok.

-Nem!-mondtam el neki az igazat.

-Akkor most elmész az iskolába szépen és nyomozgatsz.-mondta majd a kést a földre dobta és kirángatott az autójához.

Beültetett és az iskolához hajtottunk. Az út csendesen telt el… Nem is érdekelt, hogy semmi könyv nem volt nálam. Az iskolánál kipattantam, majd Louis elhajtott. Az egyik szünetre értem oda, a második hosszúra, ami az ebédszünet. Azon a napon délután háromig voltak óráink. Jessy-ékhez siettem az ebédlőbe, de Chris nem volt ott, amit furcsáltam.

-Sziasztok.-huppantam le.-Chris?

-Chris? Tegnap a vállamon sírta ki magát. Nem viccelek, tényleg sírt.-harapott a szendvicsébe Emily.

-Peyton, eléggé durva voltál vele.-szállt be Jessy is.

-Ahhj, tudom.-fogtam a fejemet.-Ezt akartam vele megbeszélni. Hol van?

-Nem tudjuk. Ma a „menőkkel” lógott inkább.-rántott vállat Jess.

-Ugye nem haragszotok?

-Dehogyis.-szorította meg a kezemet Emily biztatóan.

Felsóhajtottam, majd elköszöntem és felálltam. Harry keresésére indultam. A punkok asztalához siettem.

-Harry hol van?-tettem fel rögtön a kérdést.

-Hmm. Mi nem tudunk segíteni?-nézett rám vigyorogva az egyikőjük.

-Nem viccelek. Merre van?

-Épp téged keres.-kacsintott.

Erre a mondatra rögtön sarkon fordultam, és Harry keresésére indultam. A reményt kezdtem feladni, amikor az udvaron sétáltam és nem találtam meg. A telefonomat böngésztem, amikor valakibe belesétáltam. Felnéztem és egy gyönyörű smaragdzöld szempár nézett vissza rám. Göndör fürtjeit fújta a szél, én pedig majdnem rosszul lettem a látványra.. úristenem, miket beszélek?

-Hol voltál?-kérdezte nyersen.

-S-sehol.

-Miért nem jöttél be első két órára?-kérdezte, miközben engem fürkészett feszülten.

-Mert dolgom volt.-nem akartam azt mondani, hogy Louis Tomlinson elkábított, elrabolt, megfenyegetett és most nyomoznom kell utána. Kicsit bizarr és.. nem igazából a bizarr a legalkalmasabb szó rá.

-Milyen dolgod?-biccentette oldalra a fejét gyanakvóan.

-Magándolog. Egyébként van állásod?-kínosan feltettem a kérdést, mire Harry zavartan nézett rám.

-Nekem erre nincs időm.-mondta, majd elsétált.

Dúltak bennem a gondolatok és az indulatok. Ha információ nélkül megyek ma „haza”, akkor Louis nem áll jót magáért szerintem. Elindultam Harry után, de inkább megálltam. Ez az ember megmentette az életemet és én hátba támadnám? Chris-nek igaza volt. Borzalmasan hazug és álnok természetű vagyok. A nap további része hamar eltelt… Louis az iskola előtt várt rám idegesen.

-Na, szereztél infót?

-N-nem.-hajtottam le a fejemet.

Louis idegesen megragadta a kezemet és a kocsiba tuszkolt. Egy rekedt hangú kiáltást hallottam, majd Louis gyorsan beszállt a kocsiba, és olajra lépett. Harry lett volna a kiáltás gazdája?