4.fejezet

Sziasztok! Új rész! Nagyon szeretném még ma elérni a +1000.megtekintést. Kérlek komizzatok! ♥

Ahogy kifutottam a folyosón láttam, ahogy Chris utánam tart.

-Peyton! Peyton várj!-kiabált utánam.

Hirtelen megálltam és felé fordultam.

-Sajnálom.-esett térdre előttem.-Úgy sajnálom.-csókolta meg a kezemet.

Az egész osztály kijött a teremből, és folytatták a hangadást.. Komolyan annyira jófejek! Egyszerűen imádom őket. Soha nem szerettem még így egy osztályomat sem.

-Nem haragszom rád.-mondtam, mire felállt és megcsókolt.

Az egész osztály egy cuki „oohh”-t hallatott, aminek következtében belemosolyogtam a csókunkba. Amint eltávolodtunk egymástól Chris felkapott és megpördített.

-Az én hercegnőm vagy.

-Te pedig a hercegem.-mosolyogtam.

Az osztály fütyülni kezdett és éjjenezni. Annyira cukik. Chris menyasszony fogásba vitt vissza a terembe. Harry bent ült, komoly, ideges arccal. Visszaültünk a helyünkre és most semmi képen nem próbáltuk meg a csók jelenetet…

A csengő megszólalt, a tanár betoppant, az óra elkezdődött… Az idő lassabban telt el mint én ahogy terveztem. A tanár egész végig ismét engem csesztetett, Harry pedig csípős megjegyzéseket tett, sőt  még a szerelmi életem is szóba került..többször is. Eléggé kínos volt és minden egyes beszólás alkalmával szívem szerint elástam volna magamat. Amint kicsengettek felálltam és Chris-sel kézen fogva kisétáltunk. Az ebédlőbe ment minden diák, hiszen ebben a szünetben oda kell menni kajálni. Chris-sel épp Jessy-ékhez mentünk volna, amikor egy kezet éreztem a vállamra omolni. Felnéztem és egy nagyon magas, vékony punk nézett vissza rám.

-Beszélhetünk cica?

Chris rám nézett, én nyeltem egyet, majd elengedtem a kezét, hogy menjem, én is mindjárt megyek…

-Szakíts azzal a kreténnel.-adta ki az utasítást.

-Mi? Nem, én szeretem őt!-tiltakoztam és indultam volna, de egy másik punk elém állt.

-Ehh. Bocs srácok, de nekem most…

-Nem kell sehova menned. Megbeszéljük ezt szépen, és utána mehetsz.-mondta majd eltoloncolt a punkok asztalához. Harry nem ült ott… Valószínűleg ezt az ügyet a háta mögött csinálják.

-Szóval dobd ki a fiúcskádat.

-Nem.-mondtam majd felálltam volna, de durván visszalöktem.

-Ezt nem kértük szépen, hanem kijelentettük.

Harry feltűnt a láthatáron. A srácok láthatóan beparáztak.

-Szóval dobd ki.-mondták gyorsan majd elengedtek.

Sietősen felálltam és Chris-hez rohantam aki a lányokkal ült. Leültem mellé és megöleltem. Biztos, hogy nem fogok vele szakítani…

-Mit akartak?-nézett rám Jessy.

-Hogy szakítsak Chris-sel.

-Mi? De ezt nem tennéd meg ugye?-nézett rám hirtelen Chris.

-Dehogyis!

Chris rámnézett, majd vissza a lányokra…

A napnak vége volt, majd siettem haza. Ezúttal nem állított meg semmilyen Range Rover…

Otthon megírtam a leckét, fürödtem és aludtam …

Másnap indultam az iskolába. Átlagos napnak ígérkezett. Reggel kiderült, hogy elmarad az első óra. Kint ültem egyedül, mert Chris-sel összekaptam… Természetesen a tegnapin..

*visszaemlékezés*

-Szakítanunk kéne.-mondta Chris.

-Mi? Nem!

-De, hidd el hogy neked jobb lesz. elkapkodtuk ezt. Én mindennél jobban szeretlek, de te ezt nem viszonzod. Én inkább leszek szingli és inkább fájjon nekem, mint neked az hogy velem kelljen lenned. Tudom, hogy neked Harry jön be.. Hisz ő rosszfiú,én meg egy stréber..

-Most fejezd be!-folyt le egy könnycsepp az arcomon.

-Jobb lesz neked…

*visszaemlékezés vége*

Dühös voltam rá, amiért ennyivel elintézett. Én szeretem őt! Mármint Harry-t, nem Christ. Mi?! Nem! Pont fordítva! Basszus miket beszélek?! Christ szeretem…! Ugye?

Egy padon ücsörögtem, mindenki bent volt. A két punkot pillantottam meg. Összeszedtem a cuccom és indultam volna, de elkaptak.

-Szakítottál a menő gyerekkel?

-Ne aggódj, ő dobott ki.-mondtam, mire néhány könnycsepp végig folyt az arcomon. Kikerültem őket és elmentem. Az iskola udvarhoz mentem, ahol Harry-t láttam meg. Azzal a lendülettel hátat fordítottam és inkább kimentem a suli területéről. Éreztem, hogy valaki követ. Csak sétáltam, de közben fél percenként megfordultam megnézni, hogy nem-e jön utánam valaki. Egy parkhoz értem, ahol leültem egy padra. Az érzés, hogy figyelnek, felerősödött.

Késésben voltam, így indulni készültem. Felálltam a padról és az iskola felé sétáltam. A parkban volt egy erdős rész. Elértem odáig, amikor lépteket hallottam. Megfordultam és egy alakot láttam meg. Futni próbáltam, de nem sikerült. Megbotlottam a lábamban. A földre zuhantam. Az alak felém tornyosult.

-Hé!-hallottam egy ismerős, rekedtes hangot. Harry?

Az alak egy kendőt nyomott a számhoz, majd felkapott. A karjában elkábultam a kendőtől, mert valami erős szagú izét kent rá…

Ismerős házban nyitottam ki a szememet.

-Hol vagyok?-kérdeztem halkan.

Harry bejött a nappaliba, ahol feküdtem.

-A házamban.-motyogta rekedt hangon.

Azonnal felálltam és az ajtó felé mentem, de elkapta a csuklómat. Egy pillanatra nem vettem levegőt a hirtelen mozdulata miatt.

-H-hogy kerültem ide?

-Jah, csak egy hapsi elfogott én meg pont ott voltam.

A szemeim kikerekedtek. Emlékeim kezdtek visszatérni.

-Hazavigyelek?-kérdezte.

A kedvessége meglepett. Furcsa, mivel általában bunkó paraszt, most pedig felajánlja, hogy hazavisz. Aprót bólintottam, mire levette az előszobában lévő polcról a kocsikulcsot és „kitoloncolt” a garázsba. Beszálltunk a fekete Range Rover-be, majd a garázsajtót kinyitotta egy gombnyomással. Pár pillanat múlva már  a főúton voltunk. Harry rettentő gyorsan ment.

-Harry, lassíts egy kicsit.-kértem halkan, mire gúnyosan elvigyorodott és még gyorsabban ment..

Ohh istenem… A következő pillanatban láttam, hogy piros lámpát kaptunk… Harry próbált fékezni, de már túl késő volt. Az autó nekicsapódott az előttünk lévőnek. Az életem lepergett a szemem előtt. Melegség árasztott el, mire lenéztem és láttam, hogy vérben ülök… Ezután elvesztettem az eszméletemet.